Netta megnyerte a Eurovíziót! Meg, de még hogy! Kápára álehem! Ízlelgetem a sikert. A nagy nemzeti sikert, melyből nem is tudom melyikhez vonzódjam? A nagyhoz vagy a nemzetihez? Mert Netta selánu (a mi Nettánk) kebeldagasztó fílinget generált bennünk, a Hatnapos háború utáni eufória éppen semmivé pukkan mellette! Úgy sodorja a büszkeség a nemzetet, mint az áradat. Totális érzés! Könnyű, lebegés-élmény! Netta eredeti, Netta őszinte öröme a miénk is, annak érezzük, annak avanzsáljuk és máris a fellegekben érezzük magunkat, erőseknek, legyőzhetetleneknek! Netta megcsinálta nekünk! És a „tóhen” (tartalom)? A katarzis súlya? Ott szálldos mellettünk a fellegekben? Új érték született tegnap? Ezek szerint… Nagy munka áll Netta mögött, elvenni tőle nem lehet, megküzdött érte. Hajlandó volt tehetségét nem kímélve egyik vödörből a másikba merni a vizet és vissza. Mert ez ilyen munkás dolog. És mi történt általa? Mit kaptunk tőle? Geevá bá’hinam (ingyen büszkeséget)! — Ez a trendi, károgom magányosan és közben lóg az orrom a fejemen, mert… engem nem öntött nyakon az odadobott tartalmatlan, csiklandozó büszkeség, nem éreztem se hideget, se meleget, semmit. Mert ez az egész cirkusz nem érdemes az igazi és tartalommal teli büszkeségre. Nincs mögötte semmi, generaly.
28 év Izrael …. misztikus !
