A minap különös, megsárgult újságkivágások kerültek a kezembe: egy réges-régi izraeli konferencia emlékei. Ki gondolta volna, hogy 1963 nyarán nagyszabású nemzetközi zenei konferenciát szerveztek a még alig tizenöt éves országban, amelynek legjelentősebb díszvendége magyar volt?

A lapokból kiderült, hogy Kodály Zoltán ’63 augusztusában Izraelben járt, ahol hatalmas tekintélynek örvendett, tele voltak róla szóló cikkekkel a lapok, és tiszteletére előadták a Székelyfonót és a Háry Jánost.

A Kelet-Nyugat zenei konferencia nevű rendezvényre 32 országból érkeztek Jeruzsálembe az akkori zenei élet kiválóságai. A konferenciát a helyi kultúrpolitika vezetői szervezték. Akkoriban még nem népszerű keleties zene propagálásával foglalkozott a kulturális minisztérium, hanem a nemzetközi zenei élet főáramának része volt.

Támogatta a nemzetközi találkozót az UNESCO is, mert akkoriban Izrael még nem veszett össze ezzel az intézménnyel, hanem cselekvő részese volt.

Negyven ismert muzikológus és hatvan zenei vezető jött az egész világból, s velük zeneszerzők is, és persze a főhelyen Magyarországról Kodály Zoltán. Jöhetett, mert akkor még volt diplomáciai kapcsolat Budapesttel, csak négy év múlva, a ’67-es háború után szakította meg a “béketábor” a két ország kapcsolatát jó húsz évre.

A konferencián a cikkek szerint a népzene, a modern és a liturgikus zene kapcsolata került terítékre a nagyvilág szakértői között, s olyanok is eljöttek, mint Ghána és még két afrikai ország küldöttsége, noha a korabeli lapok szerint “kétségkívül a legillusztrisabb vendég a nyolcvanadik születésnapját nemrég ünneplő Kodály Zoltán” volt.

A hivatalos személyeken kívül számos magyar származású híres izraeli muzsikus, tanítványai, kollégái – köztük Pártos Ödön, Fehér Ilona – is szeretettel fogadta.

A konferencia után átköltöztek Tel-Avivba, és ott három napos országjáró-városnéző programra indulhattak a külföldi zenészek, majd 1963. augusztus 13-án véget ért az esemény.

A konferencia kapcsán Tomi Lapid a Maáriv ’63 augusztus 2-i számában a “kelet és nyugat között hidat építő zeneszerző” címmel közölt hosszú, hozzáértő cikket Kodályról. Bemutatta életútját, s hosszan méltatta érdemeit. Írásában Lapid egyszerre tekinti a még a hatvanas években is forradalmian modernnek ható Bartókhoz képest konzervatívnak, ugyanakkor a “tiszta forrás” keresésében, és a népieskedő giccs elutasításában forradalminak a magyar zeneszerző-zenészt.

Kodály egyik utolsó nemzetközi szereplése lehetett ez Izraelben a hatvanas évek elején. Érdekes, hogy a nyugati országokkal ekkoriban haragban álló Kádár-vezetés kiengedte, és lehetővé tette megjelenését Izraelben.

Az utolsó hivatalos magyar vendégek egyike lehetett. 1967. március 6-án elhunyt, és így már nem érhette meg az Izrael elleni egységes szocialista bojkottot.
A Vasfüggöny lecsukódott, és Kodály emlékét Izraelben csak ez a néhány sárga újságlap őrizte meg.

Köszönet Bar Sela Áginak a képekért és a történetért!

A száműzöttek szimfóniája – magyar szólamok