Pici takarít

Kezicsókolom, Pici vagyok.
Tegnap reggel megállapítottam, hogy nekem egy nagyon-nagyon nyugodt anyukám van. Most egy kicsit a pocakom melengetem, közben elmesélem, mi történt.

Szokás szerint korán keltünk, és Anya úgy döntött, hogy mielőtt a többiek felébrednek, mi szépen kitakarítunk. Gyorsan összesöprögettünk, szépen felmostuk a padlót is. Az én feladatom ilyenkor nem láb alatt lenni, de odafigyelni, nehogy ottmaradjon valami. (Közben persze résen kell lennem, nehogy Anya megtalálja az ínségesebb időkre eldugott legújabb csontomat.)

Pont végeztünk, amikor a legfiatalabb emberem megkörnyékezte anyunkat, hogy vinné el a munkahelyére, mert igen megkívánta a burekaszt, amit így kora reggel még friss, meleg illattal árulnak a pékségben. Anya azonnal vevő volt az ötletre, én is mehettem végre a kertbe a vénekhez (kell nekik a reggeli torna, én vagyok az edzőjük).

Nem egész egy óra múlva Anya kipirultan és elég vizesen rontott be a lakásba, gyorsan beengedett, majd azonnal elrohant ülésezni abba a pici szobába, amit “Fontos Hely”-ként emleget. Amikor ismét előkerült, akkor egy pár pillanatig nagyon-nagyon nagy csönd volt…

Amikor legnagyobb emberem hazaért, Anya még az ajtóban azzal fogadta, hogy direkt így hagyta a dolgokat, mert ez sokkal érdekesebb padlóminta, mint az eredeti. A legnagyobb emberem jót nevetett, majd megértő türelemmel feltörölte a padlót. Pár perccel később megesett a szíve az ablakban sorakozó véneken, és beengedte őket…

Anya utána egy jó darabig a szobájában volt. Mi többiek, két- és négylábúak, tökéletes egyetértésben úgy döntöttünk, hogy nem érdemes bemenni hozzá.

Csókolom,
Pici

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.