A meghozott korai döntések kissé elsimították a korona-görbét, de az ultra-ortodox társadalomban késedelmesen bevezetett intézkedések megváltoztathatják a képet ■ A Nemzetbiztonsági Tanácsban öt kilépési stratégiát vizsgálnak: a korlátozások fokozatos feloldásától a „légző zárlatig” ■ És az idős-otthonokban élőknek “elválasztó kerítésre” van szükségük – írja Amos Harel a Haaretzben.
Az izraeli koronának még mindig viszonylag korlátozott a káros hatása. A globális válság hatására minden ország befelé fordult, pedig a megoldás végül nemzetközi együttműködés eredményeként fog létrejönni – vírus elleni oltás, esetleg gyógyszerek kifejlesztése, átláthatóság a jelentésekben és összehangolt politika. De egyelőre mindegyik ország a saját háborúját vívja, és egyik sem számíthat arra, hogy hamarosan külföldi segítség érkezik.
Ilyen értelemben a vírus károkozása itt nem vált ellenőrizhetetlenné. Az egészségügyi rendszer lehetséges, riasztó összeomlása elodázódott. A korai szakaszban hozott megfelelő döntések – a betegek elszigetelése, az általános társadalmi távolságtartás és – ami a legfontosabb – az időskorúak felszólítása, hogy maradjanak otthon – kissé lelapították a megbetegedési görbét, ezáltal értékes heteket szereztünk a felkészüléshez. A halálesetek száma folyamatosan növekszik, ám Izrael még nem ért oda, amikor a különösen veszélyeztetett, idős és akut betegek magas száma túl nagy terhet róna a kórházakra és az orvosi személyzetre oly módon, amely nem teszi lehetővé a megfelelő kezelést.
Az erec-jiszraeli korona valószínűleg kissé különbözik az európai nővéreitől, bár Izraelnek konkrét előnyei vannak a vírus kezelésében, például hogy egy központi határátjáróval rendelkezik (a Ben Gurion repülőtér, mondjuk nem kellően felügyelt) és az európainál fiatalabb a népessége. A diagnosztizált betegek száma nem tükrözi a vírus valódi, lakosságon belüli arányát, amely különböző becslések szerint kétszer vagy annál is nagyobb. Ez a napi vizsgálatok számával – ami még mindig alacsony – és a tünetmentes betegek lakosságon belüli arányával áll összefüggésben – melyről nincsenek pontos adataink.
A kritikus szám a diagnosztizált betegek között a lélegeztető készülékre kapcsoltak betegek közötti aránya, amely jelenleg 1,3%-kal alacsonyabb a világ többi részéhez képest. De a kihívás később valószínűleg jelentkezni fog, mert Izraelben nemcsak lélegeztető gépek hiányoznak, ahogy világszerte erőfeszítéseket tesznek számuk növelésére, hanem elegendő személyzet is hiányzik, akik tudnák működtetni őket.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök büszke eredményeire. Az izraeli halálozási arány valóban alacsony, a betegek kevesebb, mint 0,5%-a, szemben a súlyosan sújtott európai országok 6–11%-ával, az Egyesült Királyságtól Spanyolországig és Olaszországig. Az április elején Izraelben megvalósuló olasz modelltől való félelem eddig nem vált valóra. A hangsúly a konkrét tüzek oltására összpontosul, főként az ultraortodox városok és negyedek szem előtt tartásával.
Ezen a héten, halálos késéssel, az ultraortodox rabbik és politikusok illúzióvesztésének vagyunk tanúi. Szerdától Bnei Brak utcái kiürültek, és fokozatosan a hadsereg vette át a helyi hatóságok szerepét a segítségnyújtás érdekében. Szimbolikus volt az, hogy mindez azzal a lehangoló hírrel egyidejűleg történt, miszerint az egészségügyi miniszter Yaakov Litzman és felesége is koronavírus-fertőzöttek lettek. A vírussal sújtott ultraortodox közösségek mindig nehéz árnyékot fognak vetni Izrael korona-küzdelmére.
A jövő heti peszach előestéje tovább súlyosbítja majd a problémát a jelenleg szükséges elővigyázatosság és az évezredes vallási gyakorlatok közötti közvetlen konfliktus miatt. Körülbelül egy hónap múlva a probléma a muszlim közösségekben fog megismétlődni, a ramadán eseményei miatt. A Netanjahuval folytatott konzultációk során az az általános feltételezés, hogy Izraelben a megbetegedések csúcsa májusban várható.
Korona maraton
A koronával való küzdelem nem sprint, hanem maraton. Assaf Orion a Nemzetbiztonsági Kutatóintézetben dolgozója szerint az izraeli vezetés annyira a vírus okozta halálesetek megakadályozására összpontosít, hogy döntéseit nem eléggé egyensúlyozza a már létrejött gazdasági károkkal. “Olyan pilótához hasonlítunk, aki teljes figyelmével a magasságmérőre összpontosít, de így egy domboldalnak ütközve összetörheti a gépet” – mondta Orion a Haaretznek. “Nem figyelhetjük csak a halottak számát. A hosszú távú gazdasági következményeket is figyelembe kell venni.”
Peszachig nem fognak könnyítéseket bevezetni a korlátozásokban. Sőt, lehet, hogy a széder este előtt súlyosbítják is azokat annak érdekében, hogy megakadályozzák a tágabb család körében – a kormány irányelveivel ellentétben – rendezett találkozókat. De utána elérkezünk egy döntési ponthoz: Mit tegyünk a gazdasággal? Sok közgazdász meg van győződve arról, hogy a közelmúltban bevezetett szigorítások, beleértve a vállalatok megengedhető munkamennyiségének 30%-ról 15%-ra történő csökkentését, további hatalmas károkat okoznak, anélkül hogy szükségszerűen csökkentenék a megbetegedési görbét.
Szinte teljes konszenzus fogalmazódik meg: a gazdaság fokozatos megnyitására van szükség, miközben továbbra is meg kell védeni a kiszolgáltatott csoportokat (ami gyakorlatilag egy utasítás, hogy továbbra is maradjanak otthon), és folyamatosan teszteket kell végezni a járvány pontos gócpontjai azonosítása érdekében. Amnon Shashua professzor (a Mobileye alapítója, amely javaslatot nyújtott be Netanjahunak az ügyben) a szükséges megoldást vertikális bezárásnak nevezi – a fiatalabb népesség korlátozott feltételek melletti felszabadítását azzal a céllal, hogy kihúzza a gazdaságot a stagnálásból.
A nemzetbiztonsági válságokban hozott döntések meghozatala (és a korona is ilyen válság, még akkor is, ha nem dördültek el lövések) kemény ügy, nem gyenge szívűeknek való. Lehet, hogy a későbbiekben szükség lesz nagyobb kockázatok vállalására az egészségügy oldaláról is. Ha fegyveres háborúban lennénk, amelyben az izraeli gazdaságot ilyen súlyos csapások érnék, melyek az egésznek az összeomlását fenyegetnék, akkor a kormány valószínűleg sokkal nagyobb kockázatokat vállalna a fenyegetés megszüntetése érdekében.
A Nemzetbiztonsági Tanács számára ezen a héten összeállított dokumentumban öt alternatívát vizsgálnak a kilépési stratégia alternatíváiról, és április 19-re teszik a védekezéspolitika megváltoztatásának határidejét, ami az ünnep utáni vasárnapra esik. Az alternatívák versengő modelleket vázolnak fel: a korlátozások fokozatos felszámolása („ahogy beléptünk, úgy jövünk ki”), műszakokra történő feloldás (melyben a dolgozó lakosság ketté van osztva), időszakos felszabadítás (négy munkanapot tíz zárlatos nap követ), koronkénti felszabadítás (a népesség három csoportra osztása) illetve „légző zárlat” alkalmazása, amelyben megújuló zárlatot vezetnek be azokon a területeken, ahol a megbetegedés kitörését azonosítják. A dokumentumot összeállító Hírszerzési Minisztériumban a különféle modellek alkotóelemeinek keverékét ajánlja. Ahogy a dolgok jelenleg kinéznek, a végső döntés még messze van.
A heti megbeszéléseken folytatódik az Egészségügyi Minisztérium nyomása – a Nemzetbiztonsági Tanács és Netanjahu (burkolt) támogatásával – a zárlat folytatására, sőt annak szigorítására. Az Izrael Bank ezzel szemben nagyobb könnyítéseket sürget, olyan szoros megfigyelési módszerekkel társítva, amelyek már-már George Orwell módszereire emlékeztetnek, arra hivatkozva, hogy ezt már sikerrel alkalmazták Kelet-Ázsiában.
A koronaharc hiányzó alkotóeleme, több mint egy hónappal az első páciens Izraelben történő azonosítása után, továbbra is a tesztelésre vonatkozik. A heti konzultációkon arról volt szó, hogy péntekig a számuk napi 10 000-re nő, a jövő héten pedig 30 000-re. Nem világos, hogy az állam teljesíti-e a kitűzött ütemtervet. Másrészről számos koncepcionális áttörés történt, amelyek még nagyobb tesztszámot tehetnek lehetővé, talán már ebben hónapban. Az a szándék, hogy három prioritásra osztják a populáció tesztelését: a vírussal valószínűleg érinkezett személyekre, különös tekintettel a kiszolgáltatott népességre; a lakosság széles rétegeivel érintkező szolgáltatókra, valamint az egészségügyi rendszerben és a gazdaságban létfontosságú szerepet játszó munkavállalókra.
De ezek mindegyike még csak papíron létezik. Jelenleg úgy tűnik, hogy a tesztek feldolgozása továbbra is lassú és sok információ hiányzik a helyes akcióterv megfogalmazásához. A betegek PCR-vizsgálatainak növekedése mellett az állam még nem áll készen a vérben jelenlévő, a szervezet által termelt ellenanyagok kimutatására, amelyek célja már fertőzött betegek azonosítása, akiknek nem voltak tünetei és bizonyos fokú immunitást szereztek a vírussal szemben. Ez kritikus elem a zárlatból való kilépéssel kapcsolatos döntések meghozatalához, de még nincs szabályozva, és erre a célra még nem hajtottak végre széleskörű teszteket.
Centralizáció és rumli
Netanjahu tegnap második alkalommal vonult karanténba, ezúttal hat napra, Litzman betegsége miatt. Hozzá hasonlóan az egészségügyi és biztonsági rendszer néhány további vezető tagját is karanténba küldték. Ez egy olyan hiba, amely elkerülhető lett volna, ha az egy légtérben tartott tanácskozást távoli konzultációkkal helyettesítették volna.
A megbeszélések résztvevői továbbra is két ellentmondásos tendenciát írnak le: a központosítás és a rumli. A döntéseket a miniszterelnök, az Egészségügyi Minisztérium főigazgatója és a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője hozza meg, a legtöbb miniszternek nincs valódi beleszólása a dolgokba. Közben hatalmas szervezeti felfordulás van. A válság kezelésében semmi sem emlékeztet a gondos és tervezett munkára. A kormány napi ütemterve nagyon messze van attól, amit például az Izraeli Védelmi Erők háború idelyén használ.
A halottak számára való koncentrálás nyomán annak a gyanúja merül fel, hogy a viszonylagos sikerek fenntartására való törekvés miatt a gazdaság tovább sérül. A háttérben maga Netanjahu személye áll. A közvélemény nem kis része nem hisz a miniszterelnök megfontolásaiban és indítékaiban. Két napja, egy újabb drámai éjszakai fellépés és az új mozgáskorlátozások bejelentése előtt hihetetlennek tűnő hírek kerültek napvilágot a Kék-Fehérekkel folytatott tárgyalásokon: A felek egy újabb, a miniszterelnök helyettesnek szánt hivatalos rezidencia létrehozásáról beszélnek. Egy olyan országban, ahol a munkanélküliek száma túllépte a milliós küszöböt, egy ilyen döntés az érzéketlenség demonstrálása.
Időközben eltelt két hét, mióta Netanjahu – a korona elleni háború nevében – felszólította Beni Ganzot, hogy lépjen a „hordágyat cipelők” közé. A felek között a miniszteri tárcák elosztását illetően fennálló nézeteltérések azt jelzik, hogy a sürgősségre való hivatkozás nem volt teljesen hiteles. Úgy tűnik, hogy szoros kapcsolat van a vírus elleni harc keretében a nagyközönségre landoló döntések és Netanjahu azon megfontolása között, hogy a koalíciós tárgyalások szükségleteinek megfelelő légkört hozzon létre.
A Kneszet – Ofer Shalah Jes Atid képviselő által vezetett – korona-bizottsági meghallgatásai során felfedett kép jól kiegészíti a kormány kiszivárogtatásait. Az ülések az Egészségügyi Minisztérium gyengeségéről, a felelős miniszter hozzá nem értéséről és más kormányzati szervek működési zavaráról árulkodnak. A Nemzeti Vészhelyzeti Hatóság (Rahal) szinte egyáltalán nincs képben. A válság rámutat arra, hogy a hatóság alig készült fel az egészségügyi válság forgatókönyvére, amely nem háborúval és a hátországra lőtt rakétatűzzel kapcsolatos. Mivel a hazai fronton folytatott háború óriási terhet jelentett volna a kórházakra, felmerül a kérdés, vajon Izrael ismét kudarcot vallott volna a gyenge láncszem miatt?
A politika mindent átsző, de legfőképpen korrumpál. Miután Litzman felgyógyul, abban a reményben, hogy Netanjahu megteszi a szükséges lépéseket, és mással helyettesíti a következő kormányban, lehetőség lesz megvizsgálni az egészségügyi minisztériumbeli tevékenységét, amely magába foglalta a hozzá kapcsolódó rabbik és protekcionisták masszív támogatását. Az elmúlt héten is, amikor a Védelmi Minisztérium a Bnei Brakból sürgősen eltávolított betegek fogadására szigorú kóserságú szállodák elkészítésére lett felkérve, felmerült a gyanú, hogy – a miniszter hozzátartozói javára – szelektív ajánlás történt.
Ki dönt?
Ebben a bonyolult drámában, amelyben Izraelnek talán a legnehezebb válságával kell szembenéznie, az IDF továbbra is szinte kívülről figyeli az eseményeket: Naftali Bennett védelmi miniszter – aki teljes erejét a válság megoldásába fekteti – sikerül feldühíteni Netanjahut és az Egészségügyi Minisztérium magas rangú tisztviselőit eredeti ötleteivel és hogy folyton nem hatáskörébe tartozó területekbe „kotnyeleskedik”. Bennett újra és újra rávilágít a rendszer nehézségeire és zavarára. Ez történt szerdán is, miután a 12-es tévécsatornán Amalia Duak jelentést tett a Ben Gurion repülőtéren elkövetett gondatlanságról, amely lehetővé tette a tengerentúlról visszatérők ezrei számára, hogy Izraelbe érkezzenek, a karanténba vonulás kötelezettsége nélkül. A hiba nagyon gyorsan Netanjahu és Bennett közötti durva vádaskodásba torkollott.
A katonaság fokozatosan lép a képbe a Polgárvédelmi Parancsnokságon, a Technológiai és Logisztikai Divízión és az Ammanon keresztül, de még messze van a helyzet irányításától. Tekintetbe véve, hogy ez az ország egyetlen testülete, amely képes hatalmas logisztikai rendszert működtetni a rendelkezésére álló nagy létszámú személyzettel (akik fiatalok, ezért még kevésbé vannak kitéve a vírus támadásának), a hadsereg részesedése továbbra is viszonylag korlátozott. Feladata valószínűleg tovább bővül, ahogy a dolgok bonyolultabbá válnak.
A háttérben kölcsönös feszültségek, hatalmi harcok és féltékenység alakul ki nemcsak Netanjahu és Bennett, hanem a különféle biztonsági szervezetek között is. A média lelkes cikkeket tett közzé a biztonsági erők által Tel Hashomernél működtetett közös műveleti szobáról, ám a gyakorlatban valójában még kötelező érvényű hatósági szinteket sem állapítottak meg. Az Izraeli Védelmi Erők közvetlenül a honvédelmi miniszternek, a Moszad a Miniszterelnöki Hivatalnak van alárendelve. Ki dönt? Nem egyértelmű, és valószínűleg pontosan ezt akarja Netanjahu.
Az IDF soraiban is rendellenességek vannak. A katonák minden nap fényképeket küldenek egységeikből az újságíróknak, ahol egyértelmű a zsúfoltság és a távolságtartási irányelvek nyilvánvaló figyelmen kívül hagyása. A toborzásokon, a képzéseken és a kurzusok során állandó és zavaros vita folyik a katonák hazaengedéséről. Az ezen a héten toborzott katonalányok megjelentek és összezsúfolódtak a sorozóirodákban, és másnap hazaengedték őket a peszach utáni időszakig.
Noha Netanjahu felhívást tett közzé, hogy a lakosság ne hívja meg a széder-estére azokat a katonákat, akik nem otthon élnek, vannak egységek, amelyekben az IDF arra készül, hogy a katonák egy részét szabadon engedi az ünnepre. Időközben tanfolyamokon és egységekben a katonák útmutatást kaptak az otthonra való távozásról, amelyet egy újabb fertőzött beteg diagnosztizálása után töröltek, majd ismét teljesen befagyasztották a hazamenetelt, és így tovább. De ez nem egy örökkévalóságig tartható formátum: az IDF nem az orosz hadsereg, ahol a katonák évente csak egyszer mehetnek haza.
Nem védett otthonok
Az ultraortodox közösségek mellett a vírus legérzékenyebb középpontjában az idősek otthonai állnak. Eddig halálos kitörésekről számoltak be a jeruzsálemi Nofimban és a Beer Seva-i Masanban. Számos más megbetegedést jelentettek más öregek otthonában és a Kfar Saba-i Meir kórház geriatrikus osztályán is. Az időskorúak a legsebezhetőbbek, de az egyedül élő időskorúakkal ellentétben az ápolási otthonokban nehezebb elválasztani magukat a külvilágtól. Az alkalmazottakkal való kapcsolattartás, amely során egyes dolgozók megfertőzhetik az ápoltjaikat anélkül, hogy tudnák, hogy betegek, könnyen olyan tüzeket okoznak, amelyeket később nehéz eloltani.
Két hetes makacs és megmagyarázhatatlan elutasítás után az Egészségügyi Minisztérium enyhítette álláspontját, és szélesebb körű, átfogóbb tesztvizsgálatokat engedélyezett az idősek otthonában, ideértve a tünetmentes lakókat is. Hillel Berkoviar a Héber Egyetem Orvostudományi Karának (emeritus) professzora, évekig járványokat kutatott. Szerinte az államnak sokkal szigorúbb szabályokat kell elfogadnia a csapatmunkára vonatkozóan, amíg a koronát le nem győzik.
Berkoviar azt mondta Haaretznek, hogy “ezeken a helyeken nem kerülhető el a munkavállalókra vonatkozó szabályok szigorítása, mert különben a megbetegedések csak súlyosbodnak. Steril elválasztást kell létrehoznunk: a munkavállalókat két, néhány hétig tartó műszakba kell osztani, és mielőtt a műszakba lépnének, egy felkészülési periódusra karanténban kell lenniük, hogy csökkentsék a vírussal való fertőzés esélyét a kint tartózkodás ideje alatt. Ugyanakkor óvintézkedéseket kell hozniuk a szabadság során is. Az államnak módot kell találnia ezeknek a dolgozó családoknak a megsegítésére.
“Ezen túlmenően rendszeres korona-vizsgálatot kell végezni rajtuk. Az idősek már karanténban vannak, a kormány utasításai szerint, és a családjaikat sem láthatják. De ha nem védjük az őket körülvevő első kört, az idősotthonok dolgozóit, akkor a fertőzés folytatódni fog, és a legkiszolgáltatottabb embereket fogja súlytani ” – mondta Berkoviar. Arra a kérdésre, hogy ezek nem túl szigorú korlátozások-e, azt válaszolta: “Ez életmentés. Nem látok más lehetőséget.”
