Sigra

Fotó: Forbát Dia

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

Az egyik legrondább héber szó, a sigra visszhangzik a fejemben mostanában. Rutinnak lehetne fordítani, de a héber szó többet mond, mint a rutin, ami magyarul laposan és unalmasan hangzik. A sigra egyszerre jelenti a közel-keleti viszonylagos állandóságot és azt a pluszt, ami nélkül elolvadna a kuktán a szelep. A jeruzsálemi sigra ellenségei az államfő-látogatás, a hóesés és a zsidó ünnepek.

A szeptemberi sigra a hónap elsején kezdődött: nem sztrájkoltak a tanárok, így elkezdődhetett az iskola és óvoda. Ebben az évben úgy alakult, hogy az őszi ünnepek előtt még éppen három hetünk van, hogy kiélvezzük. Az első héten beletanulunk az új tanév rendjébe, illetve beszoktatjuk napi két-három órában a kicsit az oviba. A második héten belejövünk a sigrába, aminek ünnepek előtti utolsó, harmadik hete kezdődik ma, az új hét energiáival és reményeivel. 

Reggelente biciklizés hegynek föl az iskolába hátam mögött a húszkilós Rafival, majd délután fél háromkor lejtőn le ugyanígy. Nadavval az óvoda utáni száguldásunk a bicikliúton Bet Cafafába a vonatsínek mentén kiépített parkban, gyors bevásárlás a zöldségesnél (bambát is veszünk), aztán tovább le az Aréna melletti játszótérre a homokozóra, majd visszafelé a kaptató. Otthon Rumini-olvasás ájulásig, pihenő a testnek az esti edzés előtt. Hétfőnként esti séta Nirrel és Naomival az Arénához vagy a másik irányba, a belváros felé, mikor hogy.

Az irodai életem a kollégákkal, a megszokás langymelege, a munkahely, ahol nyolcadik éve dolgozom már, és amely a középszer és a stabilitás záloga. Ha van munkahelyed, nem kell napról napra megcsinálnod magadat, mondom magamnak, megvan a státusz, a pénzzel ugyan nem, de megbecsültséggel járó felhatalmazás annál inkább, hogy ugyanabban a székben, ugyanannál az asztalnál ülhetek, mert jól viselkedtem, és csak a megszabott keretek között voltam kreatív. De majd a tanítás! Ha kevesebbet dolgoznék az irodában, és két-három küzdősport-órát tartanék a héten, akkor megteremtődne az egyensúly a kreatív és a megszokásból végzett irodai munka között. Az iroda áll és nélkülem is üzemel, a tanításhoz viszont nekem kell megtalálnom a kereteket, eladni amim van, kimenni a világba és elhitetni az emberekkel, hogy az kell nekik, amit én tudok adni, igaz ők ezt még nem tudják. Megcsinálni és árulni magamat, hazudni is, ha kell, mert másképpen nem megy, vagyis inkább elhallgatni ezt-azt, például, hogy marha sok melót kell beletenni, hogy a befektetett munka megtérüljön, és a láthatatlan eredmény: a szívbe és lélekbe fektetett energia gyümölcse megteremjen. Az árunak szépnek és szagosnak kell lennie, a marketing nem az a szakma, ahol érdemes belemenni a részletekbe.

- Hirdetés -

Az irodába járás is tűrő- és állóképesség kérdése, azonban még nagyobb próbatétel rendszeresen edzésre járni, és beleépíteni a testmozgást a mindennapokba, télen-nyáron, sigra ide vagy oda. Ráadásul nem fizetnek érte, neked kell fizetned, aztán lejárni, ott lenni, söpörni, szolgálni, és csak hónapok, évek múltával érted meg, mennyivel lettél gazdagabb a testedzés által. Ezt is csak akkor, ha megértél arra, hogy megértsed saját magadat.

Este tíz óra van, Nadav tele szájjal rám nevet, nem nevetek vissza, erre aztán rágni kezd, na, ez a tegnapi rágója lehet, amit valahonnan előpiszkált. A pelenkás Nadav ma bulihangulatban pörög maga körül az éjszakában, mekkora vicc tényleg, hogy ki akarom venni a szájából a rágót, ő meg nem engedi. A szomszéd házban is hallják a bömbölését, amikor végre kitépem a fogai közül a rágót. A képernyőstop hosszabbá varázsolta a délutánokat és estéket, de a gyerekek nem fekszenek le korábban tőle. Viszont csöndesebb a lakás, és sokszínűbben telnek a délutánok. Nagyon sok melóval jár, ha a gyerek nincsen a képernyő elé szögezve.

Aztán szombatra eltörik bennem valami, nem tudom taposni a mókuskereket tovább, megengedem Rafinak, hogy youtube-ot nézzen, de csakis abban a másfél-két órában, amíg elindulunk a Bet Semes melletti cseppkőbarlangba. Aztán persze Rafi vérszemet kap, és az autóban is a telefont bámulja, Nadav folyamatosan üvölt, hogy ő miért nem kap kokót, hát most így jártál. Aztán a kicsi elalszik az úton, és felébredve már el is felejti, hogy miért bömbölte tele a házunkat, az utcát és az autót fél órával korábban. A barlanglátogatás után a közeli kibbucba utazunk medencés bat-micva-bulira, Dror családja megint együtt, jó látni őket. Hazafelé azt számolgatom, hány évünk van a bar-micváig, és kibírjuk-e szusszal addig.