Teleki tér goes Izrael

New York, Detroit, Budapest, Hong Kong, Los Angeles és Krakkó után most Izraelben is több helyszínen vetítésre kerül a Teleki téri mesék című dokumentumfilm. Az esemény kapcsán Mayer Andrással, a rendező munkatársával beszélgettünk.

Fleischer Ferenc: Hogyan kerül egy úrigyerek a lepukkant Teleki térre?

Mayer András: Megismerkedtem Juci bácsival, vagyis Glaser Jakabbal, aki 2006-ig a Teleki téri imaházat vezette. Igazi imádni való nudnyik volt, ha egyszer valaki a bűvkörébe került, akkor onnantól szekálta az embereket, hogy jöjjenek, hívni kezdte őket minden szombat reggelre. Hívni kezdett engem is, járni kezdtem, aztán vittem a testvéremet, barátaimat, és odaszoktunk minden szombaton 2000-2002 körül. Mindenki meg volt róla győződve, hogy ez a hely bezár a Juci bácsi halálával, de nem így történt. 2006-ban meghalt, akkor leültünk, és vitatkoztunk, hogy mi legyen. Én arra szavaztam, hogy ne folytassuk, úgyse fog menni nélküle ez az imaház, mert van nekünk életünk, neki meg csak ez volt az élete. De a többiek leszavaztak, és azóta csináljuk ezerrel.

Mit csináltok?

Felújítottuk az imaház egy részét, az egész két szobából áll, és az egyiket. Csináltunk egy weboldalt, és elkezdtünk ismertséget teremteni, mert korábban senki sem tudott róla, hogy éltek a Teleki tér környékén zsidók. Tíz év alatt eljutottunk odáig, hogy ismert dolog lett a teleki téri stiebel. Régen ez a közösség csak öregekből állt, akik odajártak szombatonként imádkozni. Mára viszont szegények sorra elmentek, de lett új idős tagunk is, akit pár éve szedtünk össze a kutatásunkkal, és lettek a fiatalok, akik mindenfelől jöttek ide a városból. Ők máshová nem járnának, nagyon vegyes, nyitott és befogadó a közösségünk. Sokfajta ember jár, van ortodox család a rabbiékon kívül is, van négygenerációs Teleki téri vallásos család is, vannak nagyon vallásos egyedülálló tagok, de vannak olyanok is, mint én is, akik egyáltalán nem vallásosak. Mindig megvan a minjen, nyáron, szabadságolások idején nehezebben, év közben könnyebben.

Ha nem vagy vallásos, miért jársz zsinagógába?

Erre azt szoktam felelni, hogy én nagyon vallásos vagyok minden szombat reggel kilenctől délig.

Milyen az a Teleki téri zsidó?

Nagyon vegyes, színes közösség vagyunk. Sokan szórványosan járnak, vannak külföldi tagok is, akik mégis idevalónak vallják magukat. A „Teleki téri zsidó” egy kategória volt a maga idején is, voltak benne ortodoxok, neológok, különböző haszid rabbik követői, oroszországi, galíciai haszidok is, régen is nagyon vegyes társaság volt. Anélkül, hogy tudtunk volna erről, ezt reprodukáltuk egy új Teleki téri vegyes zsidó közösséggel. Ma vannak, akik Budáról, a város másik végéből, vagy másik kerületből járnak át. A Teleki tér környékén ma már nagyon kevés zsidó lakik, a többiek ezt a közösséget választották. Régen viszont azért jártak ide mindenféle emberek, mert ez volt közel hozzájuk, akkoriban több mint ötven zsinagóga, imaszoba, imaház volt a környéken.

Honnan tudsz ennyit a régi Teleki térről?

Elkezdtünk egy kutatást, komoly csapattal dolgozunk, benne van az Akadémia Szociológiai Intézete is. Csináltunk már legalább ötven interjút egykori Teleki tériekkel, az izraeli utunkon is tervezünk új interjúkat most megtalált régi környékbeliekkel. Ezek életútinterjúk, a legrövidebb is legalább három órás, hagyjuk őket beszélni.

Hogy lett a film?

Még a Juci bácsi történeteinek a rögzítésével kezdtük, fantasztikus, vicces sztorijai is voltak. Az öreg Glásernek voltak rémtörténetei a háborúból, vicces pajzán történetei békeidőből, ezek jöttek egymás után felváltva. Ő lett a testvéremmel a pótnagypapánk. Vele csináltuk az első interjúkat, és akkor odacsöppent hozzánk Spitzer Barbara francia dokumentumfilm-rendező.  Aztán a Barbara elkezdte interjúzni a többi öreget is, de amikor visszament Franciaországba, félbemaradt az egész. Ekkoriban kezdtük el a kutatást, és kiderült, hogy ez is beilleszthető a filmbe, röbb életútinterjús öreggel folytattuk később a filmet.

Mit vársz az izraeli filmbemutatóktól?

Kíváncsiak vagyunk az emberek véleményére, szeretnénk, ha minél többen látnák. Utána lesz beszélgetés is, remélem érdekes gondolatokkal fogunk találkozni Izraelben, talán újabb Teleki téri sorsokat is megismerhetünk.

A Teleki téri mesék című film izraeli vetítéseinek időpontja és helyszíne:

  • 2017. szeptember 11., 13:00 – Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma, 1168, Kikar Haazmaut, Cfat
  • 2017. szeptember 13., 19:00 – Beit Haedut Institition, Asdód – Moshav Nir Galim
  • 2017. szeptember 14., 19:30 – Mifletzet, Chile St 8
    Jeruzsálem
  • 2017. szeptember 17., 17:00 – Beit Yad Lebanim, 63 Pinkas Str, Tel-Aviv

Szeretettel várunk mindenkit! Találkozzunk, beszélgessünk!

A film honlapja >>
Facebook esemény >>

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!