Az arab lakosságnak elege van az erőszakból

Jackie Churi írása

A 2000. októberi események tüntetései magukban hordozták a rendőrséggel való összeütközés lehetőségét, ám a múlt héten zajló tiltakozássorozat bebizonyította, hogy ha akarjuk, másképp is lehet. Itt az ideje, hogy operatív eredmények szülessenek – Jackie Churi Háárecben megjelent írásának rövidített és szerkesztett változata.

Főutak vagy kereszteződések izraeli arabok általi eltorlaszolása nem is olyan régen még egyenes út volt a rendőrséggel és a biztonsági erőkkel szembeni konfrontációhoz. Pontosan ezekben a napokban 19 évvel ezelőtt ez fájdalmas kifejezést kapott, amikor rendőri erők fiatal arabokat lőttek le, akik a Galilea és a Wadi Ara régió központi útvonalait blokkolták, és az útkereszteződésekben gumiabroncsokat égettek a “2000-es októberi események”-nek nevezett rendzavarásokon.

Arab tüntetők a Majd al-Khrum és Karmiel közötti 85-ös úton – fotó: Izraelinfo

Az elmúlt – szintén októberi – héten teljesen más volt az ábra. Nem találkoztunk arcukat kendőkkel elfedő, vagy köveket dobáló fiatalokkal, nem fojtogatott a szemeteskukákból és égő gumiabroncsokból gomolygó fekete füst, és nem láttunk puskáikat a tömeg felé tartó és éles illetve gumilövedékeket lövő rendőröket sem. A történet ezúttal fedetlen arccal békésen felvonuló családokról, diákokról, egyetemi hallgatókról, felnőttekről és fiatalokról szólt, akik erőszakot elítélő transzparenseket emelve tömegesen ellepték Majd al-Khrum utcáit, a szomszédos 85-ös főutat, valamint Galilea, Wadi Ara és a Negev több tucatnyi főútját és csomópontját. Nem érződött a levegőben konfrontációtól való félelem, a rendőrséggel való összecsapás előtti hangulat – éppen ellenkezőleg. Ez egy felhívás volt az ország vezetői és az izraeli arab társadalom felé egyaránt: “Elegünk van az erőszakból! Ne tovább!” Az arab közösség nem közömbös, személyes biztonságot akar. Ennek biztosítása az állam, a kormány és a rendőrség feladata – de a helyi arab politikai, társadalmi, valamint vallási vezetőség feladata is.

Az út eltorlaszolása ellenére egyáltalán nem volt feszült a légkör. Úgy tűnt, hogy hirtelen mindenki megértette, beleértve a helyszínen fokozott számban jelen lévő rendőrséget is, hogy ez egy legitim tiltakozás, és senki sem érdekelt a felesleges konfrontációban. Mikor egy fiatalember vizes flakont dobott a rendőrök felé, a rendezők azonnal kihúzták a tömegből, miközben egyikük jelezte a rendőröknek: “Nem kell beavatkoznotok, mi kezeljük az esetet.” Ezt az üzenetet a rendőrség parancsnoksága is felfogta. A két napig tartó tiltakozássorozat során nem voltak rendkívüli események, nem számoltak be sérülésekről, és senkit nem vettek őrizetbe. A szervezőkkel létrejött csendes megállapodások bebizonyították, hogy másképp is lehet. A rendőrség vezetése is megértette és elfogadta, hogy nem lázadókról van szó, hanem olyan polgárokról, akik alapvető és elementáris jogot – személyes biztonságot – követelnek.

Ugyanakkor az arab társadalom politikai vezetése – élén a Felügyeleti Bizottsággal, amelyet a Közös Lista pártszövetség képviselői és az arab települések önkormányzatainak vezetőiből álló bizottság alkot – megértette, hogy az utcai tiltakozásokra való felhívásra adott pozitív válasz nem véletlen. Az arab közösség, mely több mint egy évtizedig közömbös volt a nyilvános tiltakozások iránt, ezúttal az életét érintő polgári ügyben ment az utcára. Rengetegen vettek részt a tüntetéseken, és egyesek szerint a Közös Lista választásokon való sikere adott hátszelet a tiltakozásnak. Ugyanakkor az arab vezetés azt is tudja, hogy ez a közös társadalmi fellépés nem tart sokáig, ha nincs eredmény.

Az arab közvélemény reagált a felhívásra, és utcára ment. Most a vezetőkön a sor, hogy kihasználják a lendületet, elárasszák a döntéshozókat a követeléseikkel, és operatív terveket mutassanak be. Ugyancsak itt az ideje, hogy a kormány, a belbiztonsági minisztérium és a rendőrség alaposan megvizsgálja a tiltakozás okait, kezdeményezzen egy tervet, és úgy ossza el a forrásokat, hogy leküzdhessék a bűnözés és az erőszak minden formáját. Ezen a héten bebizonyosodott, hogy ha akarjuk, akkor a civilekben polgárokat láthatunk, nem pedig ellenséget.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

FORRÁSHaaretz