A koronás pofára esés

Még igazán benne sem vagyunk, nemhogy a végén járnánk, hogy tanulságokat vonjunk le belőle, de máris világos a koronavírus-járvány egyik legfontosabb hozománya: innentől már a legelszántabb alternatív igazságokat kereső fél- és áltudományos fél- és álműveltek sem hirdethetnek valamiféle alternatív tudományt, az “elit” összeesküvéseit leleplező másfajta valóságot.

Valóság, tudomány és igazság csak egy van: a jeges áramlatként ránk zuhanó tények, s velük szemben az emberéletekbe kerülő ostoba hablatyolás, bárminek is nevezzük.

Donald Trump százszor kiröhöghette, és cinikus tweeterekkel gúnyolódhatott: ez a vírus, és vele a valóság nem az ő kottájából játszik, hiába ő korunk egyik legpimaszabb, legkorlátoltabb és legügyesebben manipuláló fajankója, akit az amerikai nép elnökének választott Hillary Clinton ellenében.

Boris Johnsonnak sem jött be az alternatív valóságlátás, a fecsegés mindenféle nyájimmunitásról: népe számos emberélettel fizet megválasztásáért, és azért, mert ők maguk is inkább hittek az ügyesen forgatott szavaknak, mint a kényelmetlen igazságoknak.

Mert a koronavírus feketén-fehéren az orrunk alá dörgöli, hogy nincs más valóság, hanem csak ez van, a veszélyekre csakis a már bevált és kipróbált tudományos elméletekkel lehet és kell felkészülni, s a bajok szőnyeg alá söprése, a populista locsogás bármily tetszetős is, nem kínál valós megoldásokat, viszont veszélyes tévutakra vezeti az ilyen vezetőkkel működő országokat.