A Másnapos Máj

Ha valaki a vérképző szervünk posztalkoholos állapotáról szeretne olvasni, lapozzon! Érdekes és aktuális kérdés, de most ételrecept jön. (Majdnem életreceptet írtam.)
Képzeljük el, hogy január elseje van. Mondjuk dél. A szilveszteri buli józanabbjai már régen hazamentek, akik pedig jobban ráléptek a gereblyére, még az igazak álmát alusszák. Vagy ha azt nem is, de szétgurult végtagokkal hevernek a lakás arra alkalmas sarkaiban. Ha valaki elvi okokból elképzelni sem tudja az újévet, képzelje el helyette egy bármilyen buli másnapját. Mindenütt félig kiivott üvegek… kivéve a kedvenc halálfejes tequilámat, mert abban egy csepp sincs.
Bezzeg az édes vörös pezsgőből alig hiányzik!
Ez minden buliban így van. Az italfelelős gondol a lányokra is, és vesz egy üveg ilyen löttyöt. Azok meg belekóstolnak és megkérdik: Rendes pezsgő nincs? Mármint száraz. Ez a felnőtt-szörp pedig megmarad.
Utálom, de kiönteni nincs szívem.

Kaja semmi ehető nem maradt. Sütik igen, de arra a tequila-sújtotta gyomrommal gondolni se tudok. Egy falat ilyentől minden rückvertzbe kapcsolna. Pedig éhes vagyok, és a többiek is azok lesznek, ha magukhoz térnek. A hűtő is üres. Talán a mélyhűtő? Igen, itt egy nagy tálca pulykamáj, kicsit több mint fél kiló.
… és akkor jön az isteni szikra!
Egy régi recept: Kisujjnyi hasábokra vágom a májat. Két emberfej méretű lilahagymát felvágok. Nem túl apróra, csak úgy tessék-lássék. Olívaolajat hevítek egy nagy serpenyőben. Belezuttyantom a hagymát. Picit pirítom. A szakemberek úgy mondják, üvegesre, de az üvegekről most nincs jó emlékem. Aztán rá a májhasábokat. Elkeverem, de csak annyira, hogy mindenhol megbarnuljon. Bőségesen megszórom fehérborssal és rozmaring–kakukkfű–majoranna trióval, amiből most a majoranna a szólista. Füstölt, őrölt pirospaprika. Nincs faksznis a csapatban: mehet egy kis csili is.
…aztán most jön a meglepetés!

maj-megy-a-pezsgojo
Mert kiönteni nincs szívem, két deci édes vörös pezsgővel felöntöm az egészet. Lefedem és takarékra teszem a gázt. Lassú tűzön is csak 5-10 perc, és lehet kóstolni. A máj puha! Gyorsan újra megrottyantom. Elkeverek benne két evőkanál lisztet. Kicsit még pirítom, kevergetve. Aztán elzárom a gázt és a májat lefedem. Még most se sózom; majd az asztalon!
Ezalatt elkészül a rizs. Semmi extra, csak egy kis trükk.
Egy fej vöröshagymát jól összeszurkálok szegfűszeggel, és együtt főzöm a rizzsel.
Sima csemegeuborka csak maradt valahol!
Beleszagolok a serpenyőbe, és átfut az agyamon: nem kéne hagyni nekik, de nem vagyok rosszmájú.
Tulajdonképpen buli és másnaposság nélkül is meg lehet csinálni, csak bele kell feccölni; egy üveg piros pezsgőt kell venni, csak úgy…

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!