Izrael népe a sivatagban

Tanulj / Fotó: Dushan Hanuska, Flickr

Elkezdődtek a holokauszt áldozatainak és hőseinek emléknapját, Izrael elesett katonáinak és az ellenséggel való hadviselés áldozatainak emléknapját, valamint a függetlenségi napot követő hétköznapok. Hol voltunk a megemlékezések idején, és merre tartunk?

Hallottatok Teodoro Aníbal Gauto-ról? A 70-es években, az argentínai diktatúra idején a La Cacha koncentrációs táborban szolgált. Emberiség elleni bűntettek miatt az Interpol körözése alatt áll. Az Argentínában meggyilkoltak családtagjai közül sokan alijáztak a 2000-es évek elején – a bevándorlási hullámmal érkező Gauto 2003 óta Josef Karmel néven Izraelben él, családjával együtt. (Kirjat Bialikban, majd 2015-ös leleplezése óta Haifán.) Izrael állama a tanúbizonyságok ellenére megtagadja kiadatását, és a bevándorlás idején szolgáltatott hamis adatok ellenére nem vonja vissza állampolgárságát.

Emlékeztek Ahmad Dawabsheh-ra? A ma hat éves kisfiúra, aki két éve elvesztette szüleit, csecsemő kisöccsét, és maga is súlyosan megégett, amikor a Tag Mehir zsidó terroristái felgyújtották házukat a szamáriai Nablus mellett, Duma faluban? Netanjahu megígérte a családnak, hogy Izrael állama gondoskodni fog a kisfiúról. Nem sokkal a történtek után civil szervezéssel adománygyűjtés indult Izraelben Ahmad számára. A gyermeket egy éves kórházi kezelés után nagyszülei vitték haza. Nagyapja idén márciusban elhunyt.
Dr. Yousef Taysir Jabareen, a Közös Lista képviselője másfél évvel ezelőtt feltett kérdésére a kormány nevében Avigdor Liberman biztonsági miniszter válaszolt – az Izrael elesett katonáinak és az ellenséggel való hadviselés áldozatainak emléknapja előtti napon: szülei és testvére elvesztése, valamint a házukban keletkezett anyagi kár ellenében Ahmad nem jogosult semmiféle kártérítésre Izrael államától…

A Gyászoló Családok Fórumának tagjai nem akarják, hogy létszámuk növekedjen. Ők azok, akiknek családtagjaira emlékezünk az elesett katonák és az áldozatok emléknapján. Ők azok, akik a közös emberi fájdalomban egymásra találtak a palesztin oldalon gyászolókkal, mert mindannyiuk szerettei halálának egyetlen oka van: a béke hiánya.
A Gyászoló Családok Fóruma 12 éve megtartja a közös emléknapot, együtt, zászlók és himnuszok nélkül, a remény és a megbékélés jegyében. Az első megemlékezésen még csak pár százan voltak, ma már több ezren gyűltek össze. Idén először történt meg, hogy a Fórum palesztin résztvevői nem jelenhettek meg, mert nem kaptak belépési engedély Izraelbe. A megemlékezések ezért két helyszínen párhuzamosan zajlottak, videokapcsolattal. Az izraeli színhelyen szélsőjobboldali tüntetés fogadta az érkezőket. Rendőrségi jelenlét mellett káromolták, köpködték, és vizelettel töltött palackokkal dobálták őket a tüntetők. Naftali Bennett oktatási miniszter Facebook-oldalán a következő bejegyzés jelent meg az eseményeket követő percekben: “Elvárom azoktól, akik csecsemőgyilkosokat és autóbuszrobbantókat gyászolnak, hogy ne legyenek annyira érzékenyek a köpésekre, a lökésekre, és a vízre.” A posztot később törölték, Bennett gyáva módon egy diák hibájával magyarázta a szöveget…

A közeljövőben Izraelbe látogat Rodrigo “Rody” Roa Duterte, a Fülöp-szigetek elnöke. Igen, az az elhíresült, botrányos figura, demokráciától, tisztelettől és emberségtől távol álló mondásaival és tetteivel. Két fegyverüzlet között virágokat fog elhelyezni Jad vaSemben…

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke – ugyanaz az elnök, aki hajlandó volt a legalacsonyabb érzelmeket felkavaró uszító kampányt folytatni a győzelem érdekében – ahogy azt izraeli és több európai kollégája is már sokadszor sikerrel tette – szintén virágokat fog elhelyezni a Jad vaSemben. Emellett nehezemre esik bevallani, de izraeli látogatása során mondandó beszédének színhelyéül a Maszadát választani, az nagyon ügyes húzás volt részéről – azt már csak remélem, hogy kollégáival együtt tudja mit csinál, és… remélem, hogy kollégáival ellentétben eszméletlenül jól tud sárkányon lovagolni…

***

A népirtásokat mindig és mindenhol a katonai erővel, és az adminisztrációs hatalommal rendelkező többségi csoport követte el a védtelen kisebbségi csoporton. A népirtásokat mindig és mindenhol a többségi és a kisebbségi csoport elkülönítése, jelölése, listázása; a kisebbségi csoport dehumanizációja és demonizációja; valamint a szunnyadó “ősi gyűlölet” felélesztése előzte meg. Izraelnek tudnia kell.

2008-ban, Jom Kipur estéjén véres összetűzés tört ki a vegyes lakosságú Akkón. Az eseményekre visszatekintve egyértelmű, hogy a zavargások hátterében az arab és a zsidó lakosság közötti ismeretlenség, a tudatlanság állt. A város önkormányzata, és a város vallási vezetői azóta rendszeres kapcsolatban állnak egymással. Most, az Izrael elesett katonáinak és az ellenséggel való hadviselés áldozatainak emléknapját megelőzően is egyeztették egymással az események és ceremóniák helyszíneit és időpontjait.
Yoseph Yashar, Akkó rabbijának szavai szerint: “Az iszlám vallási vezetők a közös tiszteletre alapozott szomszédsági viszony egyenes következményeként ismerik és megértik a lakosság érzelmeit. Nincs szükség a Müezzin-törvényre, semmit sem háború és küzdelmek útján kell megoldani. A csöndes és megtisztelő dolgok meghallgatásra és értékelésre találnak. Egész évben hangsúlyt fektetünk a közös találkozókra a város iszlám vallási vezetőivel, egy kávé mellett egymást kölcsönösen megbecsülve beszélgetünk. Ez csak így működhet az országunkban.”

Lea Shabat – Egyiptom
Szöveg és zene: Aya Korem
Album: 2023

Amikor Egyiptomból kijöttem
hason csúsztam
negyven nap és éjjel
nem tudtam ki vagyok

Amikor Egyiptomból kijöttem
nem tudtam még hová
visz ez a sivatag
hová visz innen

És azóta nem hunyom le szemem
az éjjelek sötétek itt
és azóta nem hunyom le szemem
a félelemtől hogy Egyiptom még mindig bennem van.
Rabszolgák voltunk. Voltunk rabszolgák.
Rabszolgák még mindig. Még mindig rabszolgák.

Ott a száraz mederben megértettem
zúgó tengerfalak között
minden embernek van Egyiptoma
egyikünk sem szabad

És kijöttem Egyiptomból
és átszeltem a tengert
és talán ez is Egyiptom
és én ottmaradtam

És azóta nem hunyom le szemem
az éjjelek sötétek itt
és azóta nem hunyom le szemem
a félelemtől hogy Egyiptom még mindig bennem van.
Rabszolgák voltunk. Voltunk rabszolgák.
Rabszolgák még mindig. Még mindig rabszolgák.

És suttogtam,
és rájuk kiáltottam
ez az isten elfelejtett engemet
és nem ment meg benneteket

Akkor Egyiptomban hagytam
szívemet és becsületemet
és kijöttem Egyiptomból
egészen egyedül

És azóta nem hunyom le szemem
az éjjelek sötétek itt
és azóta nem hunyom le szemem
a félelemtől hogy Egyiptom még mindig bennem van.
Rabszolgák voltunk. Voltunk rabszolgák.
Rabszolgák még mindig. Még mindig rabszolgák…

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.