Ha a helyzet változatlan marad a mai formájában, akkor Izrael nem hogy nem kezd el kimászni ebből pészah után, hanem tovább mélyül a válság. Lassú, hosszú és brutális elvérzés lesz. – írja az ismert televíziós újságíró, Nadav Ejal, mai Facebook bejegyzésében.
Mindenki egyetért: a kórház-igazgatók, az egészségbiztosítási pénztárak, a katonaság, a technológiai szakemberek, a tudósok, akik modelleket készítenek és az egyetemi laboratóriumokban kutatnak.
Ha a helyzet változatlan marad a mai formájában, akkor Izrael nem csak nem kezd el kimászni ebből pészah után, hanem tovább mélyül a válság. Lassú, hosszú és brutális elvérzés lesz. A Bnei Brak-i kitörést Jeruzsálem fogja követni. Idősotthon idősotthon után fog elesni. A haredi városok, aztán talán a beduin települések is.
Reggel majd azt halljuk, hogy “kitörés van”, majd másfél hétig foglalkozunk vele, folyamatosan válaszlépések, folyamatosan veszélyes védekező játékot játszva. És a gazdaság összeomlik.
Írjuk meg már az elején a lényeget: modellek és becslések sora jósolja, hogy az általános karantént már kimerítettük. Eszerint kell megtartani a széder estét, hogy megakadályozzunk egy nemzeti katasztrófát, de vége.
A technológia, a gyors észlelés és kezelés, a helyi bezárások, a társadalmi kapcsolatok lazítása révén tovább lehetne haladni, elengedni és ellenőrizni lehetne ezt az járványt a ma jellemző teljes leállás nélkül.
De ehhez létre kellett volna hozni az ellenőrző struktúrákat. Azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé tennék számunkra, hogy ne sodródjunk újabb járványgócokba, járványkitörésekbe. Nem építették őket meg.
Ezeket a dolgokat már többször leírták, és le is fogják írni. Izrael már régóta nem kezeli a válságot, a válság kezeli az országot, nincs szabályos kilépési stratégia. Nincs egységes válság-irányítás, nem csak egészségi, hanem polgári szempontból sem.
Az egészségügyi miniszter elvesztette a közvélemény bizalmát. Néhány tisztviselője kifárasztó-háborút folytat minden nemzetközi ajánlás ellen: ellenzik a betegek eltávolítását otthonukból, ellenzik a tesztelést, ellenezték a maszkokat. Néhányan közülük továbbra is megpróbálják késleltetni és meggátolni ezeken a területeken az előrejutást. Számukra a vezérlés és a központosítás fontosabb a gyors válasznál.
Kifárasztó-háborút folytatnak, és megjelenhetnek a tévében a tudományos fake newsokkal (“A tünetmentesek nem fertőznek!” – mondta egy vezető tisztviselő a tévében, tehát két hónapja nem olvasott el erre vonatkozó kutatásokat).
Óriási a frusztráció. Az ország legjobb lányai és fiai, akik a sürgősségi ellátásban a legsúlyosabb betegségekkel vették fel a harcot, akik a legsikeresebb csúcstechnológiai vállalkozásokat hozták létre, akik messze az ellenséges vonalakon túl küzdöttek – ezekben a napokban könnyes szemekkel beszélnek.
Izraelben a tervek szerint ezen a héten napi 30 000 tesztet kellene elvégezni. Ehelyett az anyagok és a mintavevő pálcikák hiányával küzdenek. A házi karanténnal elért kezdeti eredmények kárba vesznek.
És eközben egyre több a munkanélküli, egyre több az olyan rákos beteg, akik nem kapnak megfelelő kezelést. Naponta többé-kevésbé egymilliárd sékelbe kerül mindez. És a betegek száma tovább növekszik. Nem tudjuk mennyire, mert a tesztek szabálytalanok. Hol több, hol kevesebb.
Izraelnek gyorsan meg kell tennie néhány dolgot.
Először is egyértelmű parancsnoki struktúrára van szükség az egész válsághoz, egy olyan személyre vagy intézményre, aki átlátja a teljes képet – és ez nem lehet az Egészségügyi Minisztérium. Az Egészségügyi Minisztériumnak nincs csapata és logisztikai struktúrája.
Hogy szükség esetén eljuthasson Bnei Brakba, hogy gyorsan mintákat vegyen a lakosságtól, hogy mozgósítsa a mentőket, vagy az egészségbiztosítókat. Ha ételt akar szállítani az elkülönített otthonokba, a polgári védelemmel akar kapcsolatba lépni.
A Harvardon dolgozó Dr. Harvey Fineberg, az Egyesült Államok egyik legelismertebb egészségügyi szakpolitikusa ezen a héten egy olyan cikket írt, ami eljutott Izraelben a döntéshozók szintjéig. Nem arról beszélt, hogy a görbe lelapul, hanem hogy “összetörik”.
Első szakaszban: egy személy irányítsa az eseményeket. Netanjahu bizonyosan látta a cikket, de továbbra sem hajlandó vezetőt kinevezni a válság irányítására. Lehetne természetesen Bennett védelmi miniszter, a Moszad vezetője vagy Gilad Erdan belbiztonsági miniszter. Az egészségügyi miniszternek kellene lennie, de Izraelnek nincs ilyen minisztere. Litzmanja van.
Izraelnek egyértelműen több tízezres tesztelésre van szüksége, hogy nagyban ellenőrizhetők legyenek az idősotthonok, a fertőzött lakónegyedek, teljes városok. Mivel a tesztelés kimutatja a fertőzéseket, beleértve a tünetmenteseket is, és megakasztja a továbbfertőzés láncolatát. Ez a legfőbb nemzeti feladat, nem pedig a karanténpolitika folytatása. Az Egészségügyi Minisztérium súlyos hibát követett el, és folytatja vezető tisztségviselőinek megjelenéseivel, amikor zavarónak tekinti a teszteket.
Még ennél is fontosabb, hogy Izraelnek egy jól bevált eljárásra és folyamatra van szüksége, amelynek során ha valaki felhívja a mentőket, vagy az egészségpénztár odaküldi, akkor rövid időn belül megérkeznek a tesztelők, és hamar van eredmény. Ha a kapcsolatfelvétel és az eredmény közötti időtartam 12 nap, egyáltalán nincs értelme a teszteknek, el lehet dönteni, hogy az egész ország így is úgy is megfertőződik.
A kilépési stratégiáról szóló közbeszéd nevetséges mindaddig, amíg nincs megfelelő korona-harc stratégia.
És ha már itt tartunk, azt is meg kell érteni, hogy a legtöbb modell szerint kimerítettük a karanténpolitikát. Nincs értelme tovább szigorítani.
Izraelben teljes területek találhatók, ahol nincs házon kívüli fertőzés, és jelenleg a fő probléma a családokon belül van. Több tízezren vannak karanténban, és több ezer koronás beteg az otthonában található (ez hiba volt, de ez a helyzet). Ki felügyeli őket naponta? Ki segít nekik élelmet vásárolni? Hogyan jutnak ki a lakásból, hogy kivigyék a szemetet? Ki tudja, hogy egyáltalán otthon vannak-e?
Amikor az állam ilyen magas költségekkel járó feladatot kezel, akkor hatalmas logisztikai rendszert kell működtetnie. És nagyban segítenie kell a helyi önkormányzatoknak is. Egy országos és egységes korona ügyfélszolgálati központ kell, amely foglalkozik a hozzá fordulókkal és a karanténban lévők problémáival is. A mezőgazdasági termelő engedélyével, hogy kimehessen a földekre, és a gyógyszer nélkül maradt idős nővel is. Olyan központ, amely ezeket az adatokat elmenti, és az ott gyűjtött adatok alapján el tudja végezni az elemzéseket.
Az önfényezések ideje lejárt. A bénultság is elmúlt. Az Izraelben tapasztalt korlátozott járványkitörés nem éri meg az elképzelhetetlen költségeket, amelyeket kifizetünk rá. Ez nem Olaszország, Franciaország, Spanyolország vagy az Egyesült Államok. Ideje felvenni a kesztyűt, és nem folytatni az ország elvéreztetését.
Újságíró
