Kedden este kezdődik és szerda estéig tart idén Jom Kipur, amit magyarul Engesztelés Napjának neveznek.
A jom (יוֹם) napot jelent, a kipur (כִּפּוּר) pedig engesztelést, vezeklést, rossz cselekedetért, károkozásért felajánlott jóvátételt, váltságot.
Hasonló a jelentéstartalma a héberben a kapara (כַּפָּרָה) szónak, ami maga az engesztelő áldozat. Kapara volt a „bűnbak”, héberül „szair leazazel” (שָׂעִיר לַעֲזָאזֵל), az a bakkecske, amelyre a kohen hagadol, a főpap Jom Kipurkor, a jeruzsálemi Templomban kézrátétellel ráruházta Izrael bűneit, majd kiűzték a sivatagba. (Az ókori szertartás nyoma a mai héberben: ha valakit a pokolba akarunk küldeni, azt így mondjuk: „lech leazazel” – לך לעזאזל)
Az ősi szertartást sok ortodox zsidó családban a „kakaspörgetés” helyettesíti – a szokást nemcsak az állatvédők, de számos rabbi is elítéli –: az ünnep előtt egy kakast vagy tyúkot a fej fölött megforgatnak, és a „ze chalifati, ze tmurati, ze kapparati” (זה חליפתי, זה תמורתי, זה כפרתי), vagyis „ez az én helyettesítőm,váltságom” (a három szó itt ugyanazt jelenti) szavak kíséretében rátestálják a bűnöket. A szárnyast ezután vagy a szegényeknek adják, vagy a család fogyasztja el. (A modern ortodoxok a baromfi helyett marokban tartott pénzt forgatnak a fejek fölött, amit jótékony célra ajánlanak fel.)
Jom Kipur, a „Szombatok Szombatja” előtti napokban a városok utcáin megjelennek a „pidjon kaparot” (פִּדְיוֹן כַּפָּרוֹת) – vagyis a kapara megváltására szolgáló asztalkák, mögöttük kipát viselő férfiak, akik fenti célra fogadnak el kisebb-nagyobb pénzösszegeket. Ezeket a pénzeket is jótékony célra fordítják.
A jom-kipuri szertartás „mellverdeső” viduj (וִידוּי) bűnvallomás-imájában hangzik el a Fennvalóhoz a kérés: bocsáss meg nekünk, töröld el nekünk, írd jóvá nekünk: héberül szlach lánu, m’chál lánu, kapper lánu (סְלַח לָנוּ, מְחַל לָנוּ, כַּפֵּר לָנוּ).
Ma átvitt értelemben az a „kapara”, aki más hibájáért lakol. A kapara kifejezést a keleti zsidók kedveskedő „kis szentem”, „lelkecském” értelemben is használják.
A kófer (כּוֹפֶר) szó váltságdíjat, pénzen való megváltást jelent. Ez lehet foglyok kiváltása, fejpénz fizetése.
A kofer hajisuv (כּוֹפֶר הַיִּשּׁוּב) önkéntes gyűjtőakció volt 1938-tól – ekkor volt az arab lázadás csúcsa – 1948-ig, az állam megszületéséig, amit a „jisuv”, az ország zsidó népessége adott össze a fegyveres önvédelem anyagi kiadásainak a fedezésére.
Az eltörlés fogalma jelenik meg a „kofer” (כּוֹפֵר) kifejezésben is: ez viszont tagadást jelent. „A vádlott tagadta bűnösségét” – hallhatjuk-olvashatjuk a hírekben, héberül „haneesam káfár beásmá” (הנאשם כפר באשמה). Súlyosabb értelmű a „káfár beikár” (כָּפַר בָּעִקָּר) kifejezés, ami már istentagadót jelent. (Az ikár – elv: itt a hit vezérelvére utal.)
A „kfirá” (כְּפִירָה) – istentagadás.
Ugyanezekkel a betűkkel írjuk az oroszlánkölyköt jelentő kfir (כְּפִיר) szót, ami ritka férfinév is. Kfir volt a neve az 1975-től Izraelben előállított sugárhajtású vadászbombázó repülőgépnek is.
Fenti jelentésekkel nem hozható kapcsolatba, de még mindig ugyanezekkel a betűkkel írjuk a falut jelentő „kfár” (כְּפָר), de a fagyértelmű „kfor” (כְּפוֹר) szót is, mely utóbbira mostanában némi nosztalgiával gondolunk.
És mi az a „Gmár chátimá tová” (גְּמַר חֲתִימָה טוֹבָה), amit az ünnep beállta előtt kívánunk egymásnak? A gmár befejezést, végzést jelent; a chátimá pecsétet, a tová pedig jót: ez a nőnemű chátimá főnévnek a nőnemben álló jelzője. Vagyis az egész mondás nehézkes magyarsággal, de szó szerint: „A végzés [Odafenn] jóra bepecsételés legyen”.
Adja a Jóisten bűneink és hibáink megbocsátását, sorsunknak megpecsételését jóra a Nagy Könyvben – és, hogy bűnbakok többé ne legyünk.
Újságíró
