Miért van szüksége az ortodox zsidóságnak rabbinőkre?

Dr. Meesh Hammer-Kossoy rabbi Fotó: Pardes Institute of Jewish Studies honlap

Tizenöt éve tanítok Tórát és soha nem éreztem, hogy szükségem van a rabbi címre. A hat hónappal ezelőtti rabbivá avatásom óta azonban már értem, hogy ez nem csak szemantikai kérdés.

Dr. Meesh Hammer-Kossoy Rabbi blog bejegyzése a Haaretz újságban

Hogy van az, hogy ortodox zsidó nőket rabbivá avatnak Izraelben és a diaszpórában nem? A vallási vezetővé váláshoz vezető úton Izraelben az ortodox nők nem állnak címek/rangok nyomása alatt. Az RCA-nak (Amerika Rabbinikus Tanácsa) igaza van: Az ortodoxiának nincs szüksége női rabbikra.

Soha nem volt szükségem címre. Több mint tizenöt évig boldogan tanítottam Tórát ortodox rabbik mellett, akiket rabbinak szólítottak, míg engem a nevemen. Ezt hívja úgy Amerika Rabbinikus Tanácsa, azaz Észak-Amerika ortodox hitközségei, hogy „a tanult és halakhikusan ill., közösségileg elkötelezett nők megfelelő szakmai lehetőségei“ (a közelmúltban határozat született az ortodox nők rabbivá avatásának tiltásáról).

Én, ártatlanul, mindig megbecsülve éreztem magam azért amit tudtam és aki voltam. A világi, Talmud-témájú PhD-m a karrierem előnyére vált, a hagyományos tanulásomért és az Eljövendő Világ felé irányuló tiszteletemért, vallási vezetőként bélyegeztek meg a szó jó értelmében. Vallási, szellemi és halakhikus útmutatást adtam amikor kellett, ez volt a munkám, a címtől függetlenül. Mégis min változtat egy cím?

Amikor Rav Herzl Hefter a Har El Bet Midrash alapítója és vezetője megnyitotta a halakha tanulás kapuit előttem, ráugrottam az egyedülálló lehetőségre, hogy egy nagy tudóssal tanuljak Tórát. Másodlagos volt, hogy vizsgákkal és a végén egy címmel, elkötelezetten támogatta a tanulásomat.

Megdöbbentem a kinevezésem után, amikor a régi diákjaim úgy gratuláltak, hogy „most már lehetek a rabbijuk.” Azt hittem, hogy már ebben a szerepben láttak azelőtt is. A cím, nem csak egy szemantikai kérdés?  A rabbivá avatásom után hat hónappal több tucat telefonhíváson lepődtem meg, amelyeket hallgatóimtól és a közösség tagjaitól kaptam, hirtelen útmutatást keresve az új kinevezésem fényében. Ezek közt voltak olyan hívások, kérdések, amelyek megválaszolását máskülönben egy „rendes rabbi” lett volna avatott intézni, ha nem lettem volna elérhető vagy épp a rabbi cím tulajdonosa már. De nagy többségük, gyanítom, olyan kérdések voltak, amelyek talán soha nem értek volna el engem azelőtt, az érdeklődők vallásossága ellenére sem.

Kérdést feltenni egy avatott rabbinak jelentős bizalmat igényel. Személyes és halakhikus bizalmat. Mindig értettem, hogy a kérdező személynek éreznie kell, hogy megértik. Mélyen, együttérzően és nem bíráskodva. Nyilvánvaló, hogy nők ezt természetesen tudják nyújtani más nőknek (és néha a férfiak is) oly módon, ahogyan azt férfiak egyszerűen nem tudják. Érezni kell, hogy az a személy, aki fogadja a kérdést, hagyományos szakértelemmel támogatja a kérdezőt. Most, hogy látom, mennyire másként fordulnak felém a diákjaim és a többi közösség tagjai, meg tudom megérteni, hogy az RCA miért annyira megszállottja címeknek. Köszönöm Rav Hefternek és Rav Daniel Sperbernek (Izrael-díjas Har El tanácsadónak) az úttörő bizalmat bennem. És megtisztelve érzem magam a sok férfi és nő bizalmától, akik hozzám fordulnak halakhikus útmutatásért.

Csatlakozom az Ortodox Zsidó Feminista Szövetség (Jewish Orthodox Feminist Alliance) megrökönyödéséhez, miszerint „az RCA meggyőződése szerint, a hagyományunk melyik része mondja ki azt, hogy a női Tóra oktatóknak, tudósoknak és vezetőknek kevesebb tiszteletben kellene részesülniük pontosan ugyanazt a munkát végezve, mint férfitársaik?” Ahogy mostanra már felfedeztem, rabbi cím nélkül, nőként tényleg nem voltam képes elvégezni pontosan ugyanazt a munkát, mint a férfi kollégáim.

Egy további kihívást említek: tekintettel arra, hogy még sok a munka „a kollektív küldetésünk teljesítése terén az örökségünk megőrzése és átadása érdekében”, amelyeket csak nők végezhetnek, akik a hiányosságainkkal együtt értékes eszközök vagyunk abban, hogy a munka egyáltalán lehetséges legyen, az RCA miért akar az utunkba állni?

Az hagyományunk erőssége mindig abban rejlik, hogy a vezetőink megfelelnek a generációnk igényeinek. Imádkozom azért, hogy az RCA ne tegye magát irrelevánssá a súlyosan tudattalan kijelentései által.

Dr. Meesh Hammer-Kossoy rabbi a Pardesz Zsidó Tanulmányok Intézetében (Pardes Instutite of Jewish Studies) és a Lindenbaum drisában, ill. midresetben tanít. A Har El Bet Midrás 2015 júniusában avatta fel rabbinak.


Forrás: Haaretz

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!