Elor Azaria izraeli katonát, aki tavaly márciusban agyonlőtt egy már sebesült, magatehetetlenül fekvő palesztin késelő merénylőt Hebronban, bűnösnek mondta ki a bíróság. A vád: emberölés. Ítélet: másfél év börtön. Az Azaria által leadott halálos lövés elvben teljesen ellentétes az izraeli hadsereg fegyverhasználati szabályaival, amelyek tiltják a halálos erő alkalmazását olyanokkal szemben, akik nem jelentenek közvetlen életveszélyt, de az esetet mégis parázs viták övezik.

PRO Az eset ismert: Hebronban, a zsidóság egyik legszentebb és legrégibb városában, ősatyáink és ősanyáink sírjához közel, két palesztin terrorista késsel támadott egy izraeli őrposzton szolgálatot teljesítő katonára, akit többször is megszúrt. A támadókat sikerült ártalmatlanítani, mindkettőt meglőtték, az izraeli katonát (jó) néhány perccel később egy mentőautó elszállította. A földön elterülő két palesztin közül az egyik egyértelműen meghalt, a másik néha még rángatózott, bemozdult.

A helyszínen jelenlévő katonák mellett ott volt néhány környékbeli zsidó lakó (nem kis eufemizmussal telepeseknek szokták hívni őket), akik sajnos hozzá vannak szokva a hasonló esetekhez. Közülük az egyik egy olyan – a katonák körében népszerű – „melegedőt” üzemeltet, mely a szolgálatot teljesítőknek nyújt pihenőhelyet, kávét, italokat, meleg ételt.

Az eset tehát sajnos szokványos arrafelé, mindenki tudta a dolgát, értesíteni a mentőket, erősítést hívni. Ez alkalommal azonban sajnos két dolog is történt, amely bonyolítja a helyzetet. Az egyik, hogy a megszokottnál lassabban érkezett a segítség, a másik pedig, hogy az egyik földön elterült palesztin lába többször is megmozdult jelét adva annak, hogy a terrorista még életben van. Ijesztő szituáció. Egyrészről, mert a katonai rendszabályoknak megfelelően csak akkor lehet a terroristát átvizsgálni, ha már bizonyosan halott, másrészről pedig félő, hogy esetleg robbanó öv van rácsatolva, amit még utolsó erejével ne adj Isten, élesíteni is tud.

Elor Azaria úgy döntött, hogy végleg ártalmatlanítja a terroristát, és lelőtte. Bár a helyszínt több kamera is vette, a tényleges lövés pillanatáról nem készült felvétel, mert a térfigyelő előtt mentőautó hajtott el, így nem lehet tudni, hogy az adott pillanatban is megmozdult-e a palesztin férfi, vagy sem. A fiatal katonának mindenesetre döntenie kellett, és úgy döntött, nem vállalja a kockázatot, a terrorista már úgyis majdnem halott.

Támogasd az Izraelinfót!
Támogasd az Izraelinfót!

Korábbi írásaink a témában:

A múlt hónapban a katonai bíróság bűnösnek találta Elor Azariát: a jog szerint nem volt helyénvaló, amit tett. (Ma kihirdették az ítéletet: másfél év börtönbüntetés – a szerk.)

Az eset rendkívüli mértékben osztja meg a közvéleményt, egyesek példás ítéletről, mások túlzott önkritikáról beszélnek. A hadsereg és a hadseregben uralkodó morál is céltáblájává vált a politikai korrektséget védelmező, illetve a szélsőségességektől óvó baloldaliaknak.

Az eset vallásjogi megítélése is bonyolult, és megosztja a rabbinikus világot. A „rodef”-fel (üldözővel) kapcsolatos esetek a háláchának (zsidó vallásjog) olyan része, melyben a megítélés nem fekete-fehér, a szituáció, a körülmények és a szereplők nagymértékben befolyásolhatják az ítéleteket. És akkor még morálról és etikáról nem is beszéltünk.

Az nem kérdéses, hogy a terroristát megölni nemcsak hogy szabad, de kifejezetten kötelező, hiszen ezzel mások életét menthetjük az egyértelmű veszélytől. Ha a földön fekvő terrorista bemozdult, akkor bizony jogos volt Azaria tette, hiszen okkal volt feltételezhető, hogy robbanó szerkezet van nála. Az meg, hogy utolsó leheletével azt működésbe is hozná, sajnos nem kérdés. A szememben szintén nem kérdés, hogy kockázatot vállalni bármi hasonlóra egyenesen tilos. Pedig ilyen eset Hebronban is volt már, nem is egyszer.

Azaria tettét pont az teszi bonyolulttá háláchikus szempontból, hogy nem tudjuk, hogy a földön fekvő terrorista veszélyt jelentett-e a továbbiakban.

Izraeli katona
Izraeli katona (illusztráció) – fotó: IDF / Flickr

A Rámbám (Mosé ben Maimon, Maimonidész; 1135–1204) a rodefról szóló törvényekben (hilchot Nezikin / hilchot Rocéách) úgy rendelkezik, hogy amennyiben az életveszély elhárítható ártalmatlanítással, úgy tilos megölni a támadót. Megölni csak akkor szabad, ha nincs más választás. A Rámbám véleménye széles körben elfogadott, bár (többek közt) Aser Weisz rabbi (szül. 1953), egy ismert és elismert háláchikus szaktekintély szerint a jelenlegi felfokozott szituációban, amikor nemzeti létünk forog kockán és folyamatos a veszély, van magyarázat az esetlegesen „túlzónak tűnő” reakcióra is.

Egy körülményt azonban semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni, ez pedig a stressz, a felfokozott lelkiállapot, az adrenalin. Azaria alig 20 éves katona, akinek bajtársát az orra előtt szúrták meg, kis híján ő maga is hasonló sorsra juthatott volna. Hebronban szolgálni amúgy is egyenlő a folyamatos veszéllyel, a figyelem egy másodpercre sem lankadhat. Nincs az a katonai kiképzés, nincs az a mentális felkészítés, mely alkalmassá tehet egy ilyen fiatalembert a megfontolt cselekvésre. Jó volna persze, ha lenne, de ez egyszerűen nem elvárható. A Hebronban (és egyébként az ország területén bárhol) szolgálatot teljesítők olyan felfokozott idegállapotban vannak, hogy aligha számon kérhető bárkitől még egy esetleges túlzó retorzió sem.

A hadsereg és az állam ezzel az ítélettel igyekezhet persze megmutatni a közvélemény számára, hogy az izraeli hadsereg morális, erkölcsös és nem tolerál semmilyen kilengést, ugyanakkor egy ilyen fiatalemberen demonstrálni azt, ami egyébként a világ Izrael-ellenes közvéleményének amúgy sem változtatja meg az álláspontját, nem csak durva – de felesleges is.

Elérkezett az ideje, hogy döntéseinket, pláne bírósági ítéleteinket ne az alapozza meg, hogy mit mondanak Izraelről a világban, hanem védjük hazánkat és a mieinket mindennel és mindenkivel szemben.

KONTRA

 

 

Megjelent az Új Kelet újság 2017 január-februári számában.

Mi a véleményetek Elor Azaria büntetéséről?

Szavazás eredménye

Loading ... Loading ...