A huszadik század emberi és erkölcsi veszteségeinek egyik tragikus fejezete Ausztriában a hírhedt Anschlusszal kezdődött. Annak ellenére, hogy egy egész ország lerohanása és bekebelezése a szomszédban történt, a magyarországi zsidók 1938-ban még nem hitték, hogy a veszély őket sem kerüli el.

Ám nem csupán az emberiség nagy tragédiája kezdődött akkor és ott, hanem a zsidó hősiesség korszaka is.

Vejem nagyapja, Ráv Smuél Ehrenfeld (1891–1980) a Burgenland tartományban lévő, az első világháború előtt még Magyarországhoz tartozó Mattersdorfban (Nagymarton) élt családjával, és vezette jelentős lélekszámú zsidó közösségét. A veszélyes idők kezdetén, regénybe illő, bonyolult módon eljutott Amerikába, ám nem azért, hogy a saját életét mentse. Szerzett (?), kibérelt (?) egy hajót, visszatért Mattersdorfba és a helyi zsidóság egy részét, valamint a családját is kimenekítette Amerikába.

Abban a szerencsében részesülhettem, hogy személyesen is megismertem, itt Jeruzsálemben, a lányom esküvőjén…

Nemrég, az elmúlt év végén, meghívták Ausztriába vőmet és lányomat, hogy személyesen vehessenek részt a hős életmentőről elnevezett utca avatási ünnepségén. Ráv Smuél Ehrenfeld nevét ma utcatáblák őrzik Mattersburgban (ma már ez a neve), a városkában, ahonnan – a legnagyobb veszélyek idején – jövőt építeni indult egy teljes zsidó közösség.

Mi, a család, Ráv Smuel Ehrenfeld unokái, déd- és ükunokái meghatottan néztük az ausztriai ünnepségről készült videófelvételeket, büszkén hallgattuk a nagy elődöt méltató beszédeket, és láttuk, hogy unokáim dédapjának neve ott díszeleg a róla elnevezett utca épületeinek falain. Nagy büszkeség ez a család és a terebélyes fává növekedett mattersdorfi közösség számára.

*  *  *

Már több mint két évtizede történt, a kilencvenes évek első felében, hogy Ausztria akkori államelnöke, Thomas Klestil izraeli hivatalos útján ellátogatott a jeruzsálemi Kirját Mattersdorf negyedbe. Családtagként és az Új Kelet tudósítójaként voltam jelen a nagy eseményen, és természetesen beszámoltam a látogatás minden mozzanatáról.

Az akkori írásomból idézek, mert benne foglaltatik – dióhéjban ugyan – a már Jeruzsálemben élő közösség rövid története is.

„Az államelnökök látogatásai – akár udvariassági, akár politikai jellegűek – általában rövidek és percre kiszámítottak. Amikor Thomas Klestil osztrák elnök látogatásának programját kidolgozták, a legfontosabbak közé sorolták a jeruzsálemi Mattersdorf lakónegyed meglátogatását. Ez a világon az egyetlen hely, amely a burgenlandi osztrák község nevét viseli. Az osztrák államelnökkel negyventagú küldöttség is érkezett, köztük volt Bécs főrabbija, Ráv Eisenberg és a ’nácivadász’ Simon Wiesenthal is.

A jól sikerült fogadás Mattersdorf negyed nagy gonddal, szeretettel berendezett ’Neve Szimchá’ nevű idősek otthonában zajlott le, ahol az osztrák államelnök leányával és kíséretével megjelent. Mattersdorf nagy tekintélyű elnöke, Rabbi Akiva Ehrenfeld és fia, Rabbi Jichak Ehrenfeld fogadta az osztrák államelnököt és kíséretét, hatvan meghívottal együtt.

Rabbi Akiva Ehrenfeld beszédében elmondta a jeruzsálemi Mattersdorf alapításának és múltjának történetét. A negyed alapkövét megboldogult édesapja, Rabbi Smuel Ehrenfeld rakta le. Az esemény idején a Mattersdorf negyednek már négyezer lakosa van. Ismertette, hogy 1938-ban az ausztriai Mattesdorfban 280 hithű zsidó család élt békességben, amihez az Esterházy család jóindulata is nagyban hozzájárult. Egy részüknek a vész előtt még idejében sikerült elmenekülniük Amerikába és Erec Jiszráelbe, a többieket Dachauba hurcolták.

Mattesdorfban már a 16. században letelepedtek zsidók, akik még Spanyolországból menekültek oda. Híres jesivákat, talmudiskolákat alapítottak. Ott tanult Chátám Szofer, aki később pozsonyi főrabbiként vált híressé, és a zsidóság egyik nagy útmutatója lett.

1962-ben az akkori Jeruzsálemhez közel, a jordán határ mellett kezdte megvalósítani álmát a nagy cádik, Rabbi Smuel Ehrenfeld, fia, Akiva segítségével. Egymás után épültek a házak, de legelsősorban a templom. Az alapkő letételekor Smuel Ehrenfeld rabbi megemlítette, hogy »a hírhedt Kristályéjszakán, amikor a barbárok lerombolták templomainkat, köztük volt a burgenlandi Mattersdorf temploma is. A jó Teremtő érdemben részesített bennünket, hogy itt Erec Jiszráelben építjük fel ima- és tanházainkat. A megszentségtelenített templom kövei mint gyöngyszemek hullottak ide díszköveknek.«

Az államelnök könnyekig meghatódva, őszinte szavakkal válaszolt. Népünk bizalmát kérte a jövőre nézve, mert a fájdalmas múltért már csak a jövő erkölcsi és anyagi jóvátételeivel lehet vezekelni.”

*  *  *

Miután Ráv Smuel Ehrenfeld emlékére utcát neveztek el a burgenlandi Mattersburgban, nemrégen Ausztria izraeli nagykövete is ellátogatott a jeruzsálemi Kirját Mattersdorf negyedbe, ahol híven őrzik a városrész áldott emlékű alapítóinak, építőinek: Smuel Ehrenfeld rabbi és áldott emlékű fia – unokáim nagyapja –, Akiva Ehrenfeld (1923–2012) útmutató hagyományait.

Martin Weiss nagykövet tiszteletére ünnepélyes fogadást rendeztek, ahová – nagy örömömre – engem is meghívtak. Őszintén bevallom, hogy ilyen bensőséges beszélgetésem még nem volt diplomatával. Minden érdekelte, és beszélgetésünk fonala lassan a Soában általam átélt időszakra terelődött. Figyelmesen, empátiával hallgatta nagy vonalakban előadott történeteimet. Azt is elmeséltem neki, hogy alijázásunk tulajdonképpen Bécsből történt, a Rothschild-háznak nevezett épületből, ahol a menekült zsidók átmenetileg helyet kaptak. Címeket cseréltünk, és kérdésemre azt is elmondta, hogy bár a nagykövetség egyelőre Tel-Avivban székel, szívesen fogadná annak Jeruzsálembe történő áthelyezését. Most éppen a négy évre szóló küldetése, kinevezése felénél tart, de nagyon megszerette országunkat, annak szépségeit, légkörét. Mielőtt elváltunk volna, szívből és örömmel kívántam Martin Weiss nagykövetnek szép és lelkes munkát az országaink közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok további elmélyítésében.

Kattogtak a fényképezőgépek, a kellemes, barátságos hangulatú találkozóról szívesen vittünk emléket. Örülök, hogy részese lehettem ennek a cseppet sem mindennapi eseménynek.

*  *  *

Gyakran mondogatom, hogy semmi sem történik véletlenül, azaz: „hákol min hásámájim” – minden az egekből van. Miközben a fenti sorokat írtam, kezembe került egy újságkivágás. Az Új Kelet 1959. május 24-i számában jelent meg egy rövid tudósítás, éppen 59 évvel ezelőtt! (Eredeti helyesírásával idézem föl.)

„A volt mattersdorfi rabbi Izráelben

Mint megírtuk, Rabbi Smuel Ehrenfeld, Mattersdorf (Nagymarton) utolsó lelki vezetője Amerikából Izráelbe érkezett. A luddi repülőtéren várakozó hatalmas tömegnek nagy izgalma és lelkesedése a kívülállók számára is jelezte, hogy nem mindennapi rabbi-egyéniség érkezett Izráel földjére.

A dunántúli Mattersdorf község az úgynevezett ’Sévá Kehilot’ híres zsidó hitközségeinek a leghíresebbje volt. A Kehila sohasem számolt többet 1500-1600 léleknél, mégis világhíressé lett azáltal, hogy mindig nagynevű rabbikat ültetett a lelkipásztori székébe. Így Mattesdorf fémjelzett neve jó kiindulópont volt a nagy hitközségek felé. A nagynevű ’Chátám Szofér’ is itt bontogatta szárnyait, mint ahogy a mattersdorfi hitközség élete mindig szorosan együtt haladt a nagynevű Szofér-dinasztia történetével.

Természetes, hogy a mattersdorfi jesiva minden időkben mágnesként vonzotta a növendékeket. A jesiva élén olyan óriások állottak, mint Reb Léb Frankfurter, Reb Jermie, Reb Jiszáchár Ber, Reb Bunim Günz stb.

Nagyapja, a Chátám Szofér unokája, Reb Smuel Ehrenfeld, a kereskedelemmel próbálkozott fiatalabb éveiben, s csak később vállalt rabbiállást. Előbb Szikszón, később pedig Mattersdorfon. A mostani Rabbi Smuel Ehrenfeld apja, Szimcha Bunim után vette át a rabbiszéket és a tanítás örökét, amelyet a katasztrófa évéig kezében tartott. A Teremtő kegyelme folytán sikerült neki viszontagságos és kalandos út után Amerikába kijutnia, ahol nagy tisztelettel fogadták. Ott a gyerekcipőben járó amerikai ortodox élet felépítéséhez kezdett hozzá. Ő volt az első, aki az Új Világban Talmud-Tórát és jesivát alapított, amely ma már ezer tanulót számlál.

Ehrenfeld főrabbi első ízben jár Izráelben, útközben Londonban, Bécsben és más európai városokban élő régi tanítványait látogatta meg. Nagy tervekkel jött az ősök földjére: a Chátám Szofér Talmud-Tóra hálózat kiszélesítését akarja elérni, amelynek alapjait a dinamikus tehetségű Ráv Akiba Szofér, volt pozsonyi főrabbi már elhelyezte. Az ország építésében a ’Kirját Mattersdorf’ felépítésével szeretne hozzájárulni, és utána az országban letelepedni.”

És három évvel később, 1962-ben elindult az álom a megvalósulás felé…

Megjelent az Új Kelet újság 2018. februári számában.

Nyugdíjas újságíró

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!